bootroom

Az egyensúly a rendszernek egy olyan állapota, amelyben az egymásra ható erők hatásának összege zéró. Amennyiben a rendszerben valami megváltozik, az könnyen az egyensúly rovására mehet. A változás részben alkalmazkodás. Megváltozhat egy alrendszer, elem, de ehhez a rendszer többi elemének alkalmazkodnia kell. Az alkalmazkodás mindig azért szükséges, hogy fennmaradjon az egyensúly (szemben a szemlencsék alkalmazkodása nélkül nem tudnánk közelre/távolra fókuszálni). Ez gyakran nem történik meg, ekkor könnyen alakul ki káosz az egyensúlytalanság révén. De mi a káosz? A megoldásra váró rend.

Az egyensúly megbomlását, a káosz létrejöttét figyelhettük meg a spanyol-holland mérkőzésen. Az első gól után a spanyol egyensúly megbomlott. Mi történt? Van Gaal húzott zseniálisat? Vagy Del Bosque rontott el valamit?

Az első gólig a spanyolok labdabirtoklása 70% körül mozgott, ami a spanyolok rendszerét alapul véve ideálisnak mondható. Persze nem mindegy mit kezdesz a labdával, de arányaiban ez az optimális. A mérkőzés végére a labdabirtoklás aránya 64%-ra csökkent le, ami már nem éppen ideális, mondhatni egyensúlytalan állapot. Történt ugyanis, hogy a spanyol le-és visszatámadás intenzitása az első gól utána drasztikusan lecsökkent. Amivel önmagában nem is lenne gond, ha a rendszer egyéb elemei is megváltoztak volna ezzel együtt. Ugyanis a védelmi vonal továbbra is magas maradt, ami a legnagyobb hiba volt, s ez okozta leginkább a spanyolok vesztét. Nézzük meg a képet. Magas a védelmi vonal, a védelem mögötti bejátszható terület nagysága magas, 1v1 szituáció alakult ki a középhátvédekkel, és ami a legnagyobb gond: a labda/labdás nincs nyomás alatt, így Blindnek bőven van ideje és területe egy jó labdát adni, ez esetben egy gólpasszt.

A mérkőzés elején ahogy az várható volt a spanyolok labdát birtokoltak, a hollandok visszaálltak. Van Gaal meglepte a spanyolokat, ugyanis a középpályán dominánsan emberfogást használt a területvédekezés helyett (általában a területvédekezés jellemző, csak a középcsatárt szokták szorosan követni). Ez azt jelentette, hogy a védelmi vonal és a középpálya közé visszalépő játékosokon követő emberfogást alkalmazott, így visszapasszra kényszerítették őket. A hollandok nagy rizikót vállaltak ezzel, és a magas védelmi vonallal is, hiszen a védelem mögött nagy területeket hagytak, amivel nem is lenne gond, ha a labdást rendszerint megtámadták volna, s ezáltal csökkentették volna a cselekvésre rendelkezésre álló időt és területet. Azonban a két középhátvédet és Busquetset hagyták kibontakozni, a visszalépőkön szoros emberfogást alkalmaztak, így hosszú passzok (vagy az emberfogás miatt a védő mögött keletkező területek) által sebezhetővé váltak (Silva helyzete az első félidő végén is hasonlóból alakult ki, nagy területek maradtak a védők mögött). 

A spanyolokkal két probléma volt: visszavették a letámadást/visszatámadást, valamint nem használták eléggé a széleket (pedig a hollandok tálcán kínálták fel a szűk 4-3-1-2-es védekezésükkel). Az előbbi felbontotta az egyensúlyt, az utóbbi pedig a támadásépítést lehetetlenítette el, valamint a támadás fontos elvei nem érvényesültek: a támadási terület növelése és a védők figyelmének a megosztása. Ugyanis mire törekszem, amikor nálam van a labda és támadni szeretnék? Arra, hogy a pályát, a területet, a lehető legjobban megnöveljem. A képen láthatjuk, hogy a középpályás (Alonso) széles figyelmi állapotban van, és ez egy olyan pillanat, ami kedvez a rendszernek: a tempótámadásnak. Megvan a tempó (amikor a védelem nincs egyensúlyban), sikerült eltolni a védelmet, azonban a terület kihasználatlan marad. 

Mire törekszem, amikor elvesztem a labdát? A pályát, a területet leszűkítem (a rendszerben erre a letámadás/visszatámadás a legalkalmasabb). Amennyiben megnézzük a tegnapi spanyol válogatottat, ez az elv főleg a második félidőben nem teljesült. Szeretnék Johan Cruyfftól idézni: "Mi a védekezés? Általában azt a példát hozom fel, amikor a Barcelonával megnyertük a Bajnokok Ligáját és a 4 La Ligát Guardiolával és Koemannal. Nos ők ketten olyan egyének, akik nem tudnak védekezni, de a védelem szívében játszottak. És még egyszer, mi is a védekezés? A védekezés attól függ, hogy mekkora területet kell levédekeznem. Ha le kell védekeznem az egész pályát, abban én vagyok a legrosszabb, de ha csak egy kis területet kell levédekeznem, abban én vagyok a legjobb. A métereken múlik minden. Ennyi az egész." Ezt a gondolatmenetet helyezzük át a spanyol válogatottra, a neveket pedig cseréljük fel, és már meg is kapjuk a választ a problémára. A spanyol keret nem alkalmas nagy területek levédekezésére (Robben méteres hátrányból lesprinteli Ramost), kis területek levédekezésében viszont a legjobb. Engedjék meg, hogy Cruyffi szavakkal zárjam le mondandómat: Nem kell túlbonyolítani, hogy a tiki-taka halála, csak vissza kell állítani az egyensúlyt. Ennyi az egész.