bootroom

Az idő a változás mérésére szolgáló fogalom. Az idő múlása a 4. dimenzió, amely egy időbeli kiterjedést jelent. Az időt mi lineárisan érzékeljük. A tudományok nagy kérdése közé tartozik a tér és az idő vizsgálata. A kettőt azért kell együtt venni, hiszen Einstein a relativitáselméletben a két fogalmat egynek tekinti: a téridő. Ezt teszi azért, mert az idő fogalma a megfigyelő térbeli viszonyításától függ (ikerparadoxon), így kettőt nem lehet különválasztani. De vajon létezik-e a tér és az idő tudattól függetlenül, vagy ezeket a fogalmakat mi emberek csak azért alkottuk, hogy megismerhetővé tegyük a körülöttünk lévő világot? Érdemes ezen elgondolkozni. Egy sorozatban hallottam: "Az idő olyan, mint egy lapos kör." Tehát ami egyszer már megtörtént, az meg fog történni újra, és újra. Akkor mi a különbség a két esemény között? A tudatállapot, amely meghatározza az adott esemény kognitív értelmezését. Mindezt a tanulás folyamata segíti, amely során a tapasztalatokból levont következtetések hatására fejlődik a személyiség, változik a viselkedés. Természetesen ez csak olyankor figyelhető meg, amikor a személy ténylegesen tanul a korábbi eseményekből. Sok embert épp ezért az idő ejti csapdába, mert nem tanul a múltbeli tapasztalatokból, csak sodródik az árral.

A futballra is szokás mondani, hogy cirkuláris. Itt jön az analógia a fenti gondolatmenettel. Ami egyszer megtörtént, az újra meg fog történni. Egyszer a védekező futball, majd a támadó futball dominál. Ez viszi előre a futballt. Valaki kitalál valamit, amire egy másik edző rákontrázik, s így folyamatos a fejlődés. Persze vannak, akik beleesnek a csapdába, és képtelenek tanulni, és vannak olyanok, akik mindig képesek alkalmazkodni. Tata Martino vesztét éppen ez okozta Barcelonában. Az idei 6 meccs alatt egyszer sem sikerült nyernie az Atletico Madrid ellen. Természetesen nem csak raja múlott, mert a másik oldalon ott volt Cholo Simeone, aki egy remekül működő rendszert alkotott meg.

Az Atleti a legnagyobb fókuszt a védekezésre helyezi, majd a gyors átmenetre (transition). A védekezésük (mint alrendszer) két alapvető komponensből áll:

• mély, kompakt védekezés a saját térfélen (jelen esetben ezzel foglalkozunk)
• visszatámadás az ellenfél térfelén (saját támadó harmadban)

Az Atleti alapból középre tömörül, így akarja az ellenfél cselekvési területét csökkenteni. Itt elérkeztünk a védekezés legfontosabb elvéhez: a támadást egyirányba kényszerítik, ami itt a széleket jelenti. 

A védekezés szélességében nagyjából a 16-os területét fedi le, mélységében pedig körülbelül 20 méterre vannak egymástól. Az ellenfelet megpróbálják a kaputól távol tartani. A képen látható a csapatok (ez esetben a Barca) nagy problémája, hogy mindössze 1 ember található az Atleti-falanxon belül.

Azonban ha mégis több ember található a vonalak között, akkor rajta általában követő emberfogást alkalmaznak, így visszafelé/visszapasszra szorítják. Amikor a védelem és a középpálya közé passzolják, akkor általában a védő lép ki rá, azonban van, amikor a középpályások zárnak a labdásra, szűkítik a területet. A legfontosabb az, hogy az ellenfél ne fordulhasson a kapuval szembe, mert úgy lépéselőnybe kerül. 

Amikor a labda a szélső zónába kerül, ott tolódással megpróbálnak létszámfölényes szituációt kialakítani. Ez a 4-4-2-es szisztémában a szélsőhátvédet, a szélsőt, és a közelebbi oldali belső középpályást jelenti. Esetenként a közelebbi középhátvéd is besegít. Mivel létszámfölényben vannak, a támadás nem tud előre haladni, marad a visszapassz. A képeken látszik, hogy a védelemben marad terület, azonban az szélső és a középső emberfölény miatt ezt nem lehet kihasználni (maximum mélységből érkező befutásokkal, azonban továbbra is ott van az emberfölény, így még ha sikeres is lenne egy passz, jóval több a védekező játékos). A Barca a tegnapi meccsen (mivel szélre volt kényszerítve) az egyetlen lehetséges eszközzel próbált operálni: beadásokkal. Azonban középen nem csupán létszámfölényben, hanem fizikai fölényben is voltak az Atleti játékosok, így hiába volt csak Alvesnek 15 beadása, azok halálra voltak ítélve. 

Amit még fontos kiemelni, az a játékosok fejorientációja. Amikor a labda a szélekre kerül, akkor mindenki a labdás felé fordul, s nem engedi, hogy a labda középre kerüljön. Így sikerül a labdát mindig a szélső zónában tartani, mert az ellenfél egy visszapassz után, megint oldalra kényszerül. A Barca ezt gyakran úgy próbálta kiküszöbölni, hogy Messi nagyon mélyen visszalépett főleg középen, és felvállalta a cseleket, az 1 az 1 elleni szituációkat, azonban 1-2 sikeres csel után mindig sikerült megállítani (vagy szereléssel, vagy szabálytalankodással). 

A tegnapi meccsen ezen kívül gyakran láthattunk példákat visszatámadásra is. Az első félidő végén, és a második elején a Barca szinte alig tudott kijönni a saját térfeléről. Letámadni ritkán szoktak (kivéve amikor az eredmény megköveteli), azonban bedobásoknál és kirúgásoknál mindig fellépnek. Így próbálják megzavarni az ellenfél labdakihozatalát, felborítják az ellenfél egyensúlyát, a labda nem tud biztos helyre kerülni, nincs közvetlen gólveszély.  

Kulcsgondolatok a védekezésről:

• középső tömörülés -> ellenfél szélre kényszerítése -> széleken tolódással emberfölény -> hátra szorítás/labdaszerzés
• fejorientáció, s ezzel együtt védekező alapállás, amely segítségével az ellenfél nem tud bejutni a középső területekre
• visszatámadás -> cselekvési terület/idő szűkítése
• letámadás-> labdakihozatal megzavarása -> labda nem tud biztos helyre kerülni -> nincs közvetlen gólveszély